MKB Mobilbank alkalmazás

Ingyenes, próbálja ki!

Bezárás
Lakossági

Professzori könyvajánló

Professzori könyvajánló

Professzori könyvajánló

Professzori könyvajánló sorozatunk 76. részében Simai Mihály professzor úr írását olvashatja Koncz Katalin professzor asszony Nők a politikai hatalomban című könyvéről.

Amennyiben Ön szívesen ajánlaná egyik professzortársa könyvét, kérem, jelezze nekem telefonon vagy e-mailen!
A korábbi recenziókat az Archívumban tekintheti meg.

Üdvözlettel:

Kozma Kata

MKB Professzori Klub háziasszonya
Telefon: 06/1- 268-8173
e-mail: kozma.kata@mkb.hu

Prof. Simai Mihály ajánlója

Koncz Katalin:
NŐK A POLITIKAI HATALOMBAN
című könyvéről.

nők a politikai hatalomban

A történelem során kiváló szellemi képességű nők, akik a hatalom közelébe vagy éppen a hatalom csúcsára kerültek, gyakran voltak képesek a politikai viszonyok befolyásolására a világ különböző térségeiben. A középkorban még a pápai udvar sem volt kivétel e tekintetben. Európában évszázadokon át a francia, a spanyol, az olasz udvarban és Angliában volt jelentős a nők politikai befolyása a jó, és nem egyszer a rossz ügyek oldalán. Jelentős pozitív szerepe volt a nőknek a felvilágosodás korában és a francia forradalomban. Jogaik kiharcolásáért női klubokat alapítottak. Amikor a francia nemzetgyűlés 1793-ban kihirdette az emberi jogokat, két kiváló nő: Olympe da Gouges és Rose Lacombe felismerve, hogy ezek tulajdonképpen a férfiak jogait jelentették, 17 cikkelyben összefoglalták a nők jogait, és a párizsi Kommün elé terjesztették. A klubokat a hatalom fokozatosan betiltotta, s több vezetőjüket is kivégezték.

A XXI. században a nők egyenjogúságáért harcolókat ilyen veszélyek nem fenyegetik. Az elmúlt több mint két és fél évszázad során a világ társadalmaiban végbement hatalmas átalakulás, ennek folyamatában a nők helyzetének megváltozása ellenére, még ma is előfordul, hogy a nők egyenjogúságáért küzdő civil szervezeteket betiltanak, ellehetetlenítenek, sőt vezetőiket bebörtönzik. Az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja azonban hatalmas fegyver. Ez a dokumentum 1948-ban, egyrészt a nők egyenjogúsításával kapcsolatos évszázados küzdelmek eredménye volt, másrészt döntő jelentőségű, globális jogi eszközt biztosított a további küzdelmekhez. 1995-ben az egyik ENSZ szervezet, az ENSZ Egyetem képviseletében részt vettem Pekingben, a nők negyedik világkonferenciáján, s tulajdonképpen ennek kapcsán vált világossá számomra is, hogy a jogok deklarálása fontos, de messze nem elég azok megvalósulásának biztosításához.

Ezért is olvastam el nagyérdeklődéssel Koncz Katalin könyvét. A pekingi konferencia egyik kiemelkedő fontosságú célkitűzése volt a nők részvételének előmozdítása a döntések szempontjából meghatározó fontosságú politikai intézményekben. Ezt a törekvést nem csupán a jogi egyenlőség biztosítása érdekében tartották lényegesnek. Alapvető feltételként kezelték a részvételi demokrácia bázisának kiszélesítésében, tehát az egész társadalom érdekében állónak tartották. A politikai hatalom intézményeiben való részvétel elvileg egyrészt lehetőséget ad a döntések befolyásolására a nők speciális érdekeit szolgáló témákban, másrészt lehetővé teszi hozzájárulásukat az egyes térségek, államok vagy a nemzetközi élet különböző közös ügyeivel összefüggő kérdések kialakításában. A pekingi konferencia konkrét, számszerű célokat is kitűzött. Ezek realizálásában bizonyos célokat sikerült 2015-ig elérni, a nők azonban továbbra sincsenek megfelelő arányban képviselve a hatalmi struktúrában. Különösen messze vannak például a 30%-os részvételt előirányzott céltól Magyarországon.

Koncz Katalin többéves kutatásaira épült munkája erről a helyzetről, a nemzetközi és hazai vonatkozásokról ad átfogó képet. Míg világméretekben a nők aránya a parlamenti képviselők között az 1995-ös 11,3%-ról 22%-ra nőtt 2015-re, Magyarországon 12%-ról 10% alá esett vissza. Magyarország abban a 37 országból álló csoportban "foglal helyet" amelyben a nők aránya nem éri el a 10%-ot sem. A részletes statisztikai elemzés önmagában is érdekes és fontos hozzájárulás a helyzet megvilágításához. A munka legfőbb érdemét azonban abban az elméleti és társadalompolitikai részben látom, amelyik a könyv gerincét alkotja. A feltett kérdések és a szerző válaszai például a nők érdekeinek érvényesítése és az esélyegyenlőség sajátos viszonyairól, az egyenjogúság jogi és társadalmi értelmezéséről, valamint sok más fontos kérdésről a hazai szakirodalomban egyedülállóan érdekes, és színvonalas hozzájárulást képviselnek a nemzetközi vitákhoz is.

A könyv nemcsak a nők helyzetével foglalkozó szakértők számára ad hasznos információkat, hanem mindazok számára is, akik érdeklődnek a kezelt témák nemzetközi és hazai vonatkozásai iránt, s meg akarják érteni azoknak a változásoknak okait és következményeit, amelyek a rendszerváltást követően a nők helyzetével kapcsolatban, hazánkban történtek. Különösen fontosnak tartom azt, hogy a hazai változásokat és folyamatokat a nemzetközi összefüggésekbe ágyazva tekinti át, beleértve a nemzetközi szervezetek Magyarországgal kapcsolatos elemzéseinek és ajánlásainak tárgyalását is.  A könyv összefoglaló következtetéseinek utolsó mondatait mindenki számára megszívlelendőnek tartom, s ezért idézem: "Esélyegyenlőség nem egymás ellen, hanem egymásért és a jövő generációkért. Tudatában kell lennünk annak, hogy a jelenlegi társadalmi környezet, a piacgazdaság nem a humánus értékek köré szerveződik. Társadalmi problémáink forrása rendszerjellegű, a humánus elvárások és a piaci/munkaerő piaci mechanizmusok ütközésének eredménye."

Simai Mihály

akadémikus

Kapcsolódó anyagok