A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt biztosíthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatóak a böngésző beállításaiban. Tovább információ

MKB Mobilbank alkalmazás

Ingyenes, próbálja ki!

Bezárás
Lakossági

Professzori könyvajánló

Professzori könyvajánló

Professzori könyvajánló

Professzori könyvajánló sorozatunk 76. részében Simai Mihály professzor úr írását olvashatja Koncz Katalin professzor asszony Nők a politikai hatalomban című könyvéről.

Amennyiben Ön szívesen ajánlaná egyik professzortársa könyvét, kérem, jelezze nekem telefonon vagy e-mailen!
A korábbi recenziókat az Archívumban tekintheti meg.

Üdvözlettel:

Kozma Kata

MKB Professzori Klub háziasszonya
Telefon: 06/1- 268-8173
e-mail: kozma.kata@mkb.hu

Prof. Simai Mihály ajánlója

Koncz Katalin:
NŐK A POLITIKAI HATALOMBAN
című könyvéről.

nők a politikai hatalomban

A történelem során kiváló szellemi képességű nők, akik a hatalom közelébe vagy éppen a hatalom csúcsára kerültek, gyakran voltak képesek a politikai viszonyok befolyásolására a világ különböző térségeiben. A középkorban még a pápai udvar sem volt kivétel e tekintetben. Európában évszázadokon át a francia, a spanyol, az olasz udvarban és Angliában volt jelentős a nők politikai befolyása a jó, és nem egyszer a rossz ügyek oldalán. Jelentős pozitív szerepe volt a nőknek a felvilágosodás korában és a francia forradalomban. Jogaik kiharcolásáért női klubokat alapítottak. Amikor a francia nemzetgyűlés 1793-ban kihirdette az emberi jogokat, két kiváló nő: Olympe da Gouges és Rose Lacombe felismerve, hogy ezek tulajdonképpen a férfiak jogait jelentették, 17 cikkelyben összefoglalták a nők jogait, és a párizsi Kommün elé terjesztették. A klubokat a hatalom fokozatosan betiltotta, s több vezetőjüket is kivégezték.

A XXI. században a nők egyenjogúságáért harcolókat ilyen veszélyek nem fenyegetik. Az elmúlt több mint két és fél évszázad során a világ társadalmaiban végbement hatalmas átalakulás, ennek folyamatában a nők helyzetének megváltozása ellenére, még ma is előfordul, hogy a nők egyenjogúságáért küzdő civil szervezeteket betiltanak, ellehetetlenítenek, sőt vezetőiket bebörtönzik. Az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációja azonban hatalmas fegyver. Ez a dokumentum 1948-ban, egyrészt a nők egyenjogúsításával kapcsolatos évszázados küzdelmek eredménye volt, másrészt döntő jelentőségű, globális jogi eszközt biztosított a további küzdelmekhez. 1995-ben az egyik ENSZ szervezet, az ENSZ Egyetem képviseletében részt vettem Pekingben, a nők negyedik világkonferenciáján, s tulajdonképpen ennek kapcsán vált világossá számomra is, hogy a jogok deklarálása fontos, de messze nem elég azok megvalósulásának biztosításához.

Ezért is olvastam el nagyérdeklődéssel Koncz Katalin könyvét. A pekingi konferencia egyik kiemelkedő fontosságú célkitűzése volt a nők részvételének előmozdítása a döntések szempontjából meghatározó fontosságú politikai intézményekben. Ezt a törekvést nem csupán a jogi egyenlőség biztosítása érdekében tartották lényegesnek. Alapvető feltételként kezelték a részvételi demokrácia bázisának kiszélesítésében, tehát az egész társadalom érdekében állónak tartották. A politikai hatalom intézményeiben való részvétel elvileg egyrészt lehetőséget ad a döntések befolyásolására a nők speciális érdekeit szolgáló témákban, másrészt lehetővé teszi hozzájárulásukat az egyes térségek, államok vagy a nemzetközi élet különböző közös ügyeivel összefüggő kérdések kialakításában. A pekingi konferencia konkrét, számszerű célokat is kitűzött. Ezek realizálásában bizonyos célokat sikerült 2015-ig elérni, a nők azonban továbbra sincsenek megfelelő arányban képviselve a hatalmi struktúrában. Különösen messze vannak például a 30%-os részvételt előirányzott céltól Magyarországon.

Koncz Katalin többéves kutatásaira épült munkája erről a helyzetről, a nemzetközi és hazai vonatkozásokról ad átfogó képet. Míg világméretekben a nők aránya a parlamenti képviselők között az 1995-ös 11,3%-ról 22%-ra nőtt 2015-re, Magyarországon 12%-ról 10% alá esett vissza. Magyarország abban a 37 országból álló csoportban "foglal helyet" amelyben a nők aránya nem éri el a 10%-ot sem. A részletes statisztikai elemzés önmagában is érdekes és fontos hozzájárulás a helyzet megvilágításához. A munka legfőbb érdemét azonban abban az elméleti és társadalompolitikai részben látom, amelyik a könyv gerincét alkotja. A feltett kérdések és a szerző válaszai például a nők érdekeinek érvényesítése és az esélyegyenlőség sajátos viszonyairól, az egyenjogúság jogi és társadalmi értelmezéséről, valamint sok más fontos kérdésről a hazai szakirodalomban egyedülállóan érdekes, és színvonalas hozzájárulást képviselnek a nemzetközi vitákhoz is.

A könyv nemcsak a nők helyzetével foglalkozó szakértők számára ad hasznos információkat, hanem mindazok számára is, akik érdeklődnek a kezelt témák nemzetközi és hazai vonatkozásai iránt, s meg akarják érteni azoknak a változásoknak okait és következményeit, amelyek a rendszerváltást követően a nők helyzetével kapcsolatban, hazánkban történtek. Különösen fontosnak tartom azt, hogy a hazai változásokat és folyamatokat a nemzetközi összefüggésekbe ágyazva tekinti át, beleértve a nemzetközi szervezetek Magyarországgal kapcsolatos elemzéseinek és ajánlásainak tárgyalását is.  A könyv összefoglaló következtetéseinek utolsó mondatait mindenki számára megszívlelendőnek tartom, s ezért idézem: "Esélyegyenlőség nem egymás ellen, hanem egymásért és a jövő generációkért. Tudatában kell lennünk annak, hogy a jelenlegi társadalmi környezet, a piacgazdaság nem a humánus értékek köré szerveződik. Társadalmi problémáink forrása rendszerjellegű, a humánus elvárások és a piaci/munkaerő piaci mechanizmusok ütközésének eredménye."

Simai Mihály

akadémikus

Kapcsolódó anyagok