Karsai György és Koltai Tamás havi színházi ajánlója

 
  Prof. Dr. Karsai György        Koltai Tamás

  Tisztelt Professzor Asszony, tisztelt Professzor Úr!

Két neves színikritikust, Koltai Tamást és Karsai György professzor urat, klubunk tagját kértem fel, hogy havonta váltva ajánljanak nekünk színházi darabot. Olyat, ami elnyerte tetszésüket, és maradandó színházi élményt nyújthat a Professzori Klub tagjainak. Megtisztelő, hogy vállalták a felkérést.
Az alábbiakban havonta egy vagy két darabról olvashat, amelyek között lesznek most bemutatottak és korábbiak, amelyek mindenképpen megtekintésre érdemesek. Az előző írásokat az Archívumban tekintheti meg.  Minden hónapban felveszem a kapcsolatot az érintett színházzal, hogy az ajánlott darabhoz kapcsolódóan biztosítson kedvezményt a Professzori Klub tagjainak. Nem ígérhetem, hogy ez minden esetben sikeres lesz, hiszen ezekre a darabokra jellemzően nehezen vásárolható jegy. A havi elektronikus Professzori Klub hírlevélben hírt adunk a színház által biztosított kedvezményekről is.
Kedves Professzor Asszony, kedves Professzor Úr, ha az itt közölt írások alapján úgy dönt, hogy megtekint egy ajánlott darabot, kérem, néhány mondatban írja meg nekem, hogy milyennek látta az előadást.

Köszönettel és üdvözlettel:

                                               Kozma Kata
                                  MKB Professzori Klub háziasszonya
                                            
          

2012. április havi ajánló - Koltai Tamás

A vízen járó Örkény

Az utóbbi hetekben kétszer láttam-hallottam Örkény István egyperceseit színházban. Az egyik az Örkény Színház Nézzünk bizakodva a jövőbe című ünnepi műsora volt a szerző születésének századik évfordulóján, a másik Áron László önálló estje, a Groteszk a Spinozában. Mindkettő a felfedezés erejével hatott azoknak, akiknek esetleg nem tűnt föl, hogy bár Örkény több mint harminc éve eltávozott, azóta is itt él közöttünk. Minden műve - drámája, novellája, szösszenete - aktuális. Mivel ő nem változott, azt kell hinnünk, hogy mi se. Minden, amit gondolt rólunk, érvényes maradt. Előre látta volna a jövőt? Ha az egyperceseit hallgatjuk, határozottan ez a benyomásunk. De inkább arról van szó, hogy az agyműködésünk az eltelt időben korántsem fejlődött annyit, mint amennyit a velünk történtek indokolttá tettek volna. Nem eléggé jöttünk rá arra, hogy "az a kocsonyás anyag a fejünkben gondolkodásra való". (Idézet a Kulcskeresőkből.)

 Áron László is, az Örkény Színház színészei is egyszerűen, tárgyilagosan, derűs közvetlenséggel mondják az egyperceseket - néha ugyanazokat. Áron egyedül van a kis színpadon, neki egymagában kell közvetítenie a groteszk megannyi árnyalatát, az ironikusat, a szarkasztikusat, a tragikomikusat. Egy kedélyes és egyúttal maliciózus értelmiségi. Kívülről mondja a kisebb-nagyobb darabokat - már ez is ritkaság -, csak a biztonság kedvéért tartja maga előtt a lapokat egy olvasópulton. A címek megjelennek kivetítve a feje fölött, így nem kell bemondania őket, ezáltal lazább, folyamatosabb, mesélősebb lesz az előadásmód, az est felépítése, szerkezete pedig kristálytiszta. Kronologikusan haladunk az időben, a szavak mögött fölsejlik a történelem, háború, pusztítás, új remény, új kiábrándulás, bukás és föltápászkodás. Néha egy-egy hangbejátszás segíti a képzettársítást. Ismert politikusok hangja ismert helyzetekben. És hozzá az írói-színészi kommentár, fanyar, szomorú vagy gunyoros ellenpontként.
Az est érdekessége, hogy nemcsak egypercesek hangzanak el, hanem darabrészletek is. Ezek némelyike igencsak hasonlít az egypercesekre, ami nem véletlen, hanem az Örkény-dramaturgia sajátja. Több korábbi egyperces később fölbukkant valamelyik színműben. A Pisti a vérzivatarban például sok szempontból olyan, mintha egypercesek fűzére lenne. Ezt sokan föl is rótták a szerzőnek. Nem vették észre, hogy Örkény új dramaturgiát állít elő, mely egyébként csak nálunk volt új, máshol - többek között a lengyel drámaíró Sławomir Mrożek darabjaiban - kipróbált módszernek számított. A Pisti szakított a lélektani realizmus részletező és szituációteremtő hagyományával, és bevezette azt a stilizált, kibeszélő, reflexiókra építő drámaformát, amely később a posztmodernben általánossá vált. Örkény mint drámaíró előbbre járt a korabeli magyar színház rendezői tradíciójánál.
Áron László Groteszkjében is szerepel az az egyperces, amelyben a szerző, aki éppen befejezte új művét, beevez a Balaton közepére, és amikor már senki sem látja a partról, megpróbál a vízen járni. Ez az epizód is bekerült a Pisti-drámába. Pisti, az örökké újrakezdő, aki természetesen magával Örkénnyel azonos, a mű elkészültének eufórikus állapotában próbálkozik meg a mutatvánnyal, ami ember számára lehetetlennek látszik. És Örkénynek még ez is sikerült. A vízen járás.

    Az Örkény-életmű - bízvást állíthatjuk - a világirodalom része lett. Az egyperceseket számtalan nyelve lefordították, a darabokat Európa, sőt a tengerentúl számos színházában játszották. Molnár Ferenc után Örkény István a legtöbbet játszott magyar drámaíró, a centenáriumi kiállításon, a Pesti Színház előcsarnokában a külföldi bemutatók jó néhány plakátja látható. A hazai színpadokon ma is állandó szerző. A Tótékat jelenleg Győrben és a pécsi Harmadik Színházban játsszák, Nyíregyházán a Kulcskeresők van műsoron, az Örkény Színházban pedig a nagy sikerű Macskajáték. Ez utóbbit Mácsai Pál rendezte, az életmű megkülönböztetett híveinek egyike, aki a Madách téri színházat, melynek igazgatója, Örkény nevére íratta, és aki az Azt meséld el, Pista! című empatikus estjével is adózott a személyiségének. Ez a mostani már a harmadik Macskajáték-rendezése, és egyik sem hasonlított az előzőre, ami a mű kimeríthetetlen gazdagságának bizonyítéka.

A június 3-i találkozón, amelyen alkalmam lesz nyilvánosan beszélgetni Mácsai Pállal, igyekszem majd utánajárni e különleges empátia titkának. Ugyanezen a napon jó szívvel ajánlom figyelmükbe Áron László estjét. Ha kedvelik a szellemi utazást, nem fognak csalódni.
                                                                                                                                Koltai Tamás