Kedves Olvasó!

Elérkeztünk Professzori könyvajánló sorozatunk 45. részéhez.
Aktuális ajánlónkban Székely Gábor professzor úr (ELTE) írását olvashatja Krausz Tamás professzor úr (ELTE) Lenin - Társadalomelméleti rekonstrukció című könyvéről.
Amennyiben Ön szívesen ajánlaná egyik professzortársa könyvét, kérem, jelezze nekem telefonon vagy e-mailen!
A korábbi recenziókat az Archívumban tekintheti meg.

Üdvözlettel:

Kozma Kata

MKB Professzori Klub háziasszonya
Telefon: 06/1- 268-8173
e-mail:

Prof. Dr. Székely Gábor könyvajánlója

Krausz Tamás: Lenin. Társadalomelméleti rekonstrukció.
Napvilág Kiadó. 2008. 548 pp. 4800 Ft.

Úgy tűnik, hogy Leninről ma sem lehet elfogulatlanul írni vagy szólni, sőt nem lehet ekként fogadni a róla született könyveket sem. Ez utóbbit példázza Krausz Tamás könyvének fogadtatása. Egyrészt zsúfolásig megtelt  a Kossuth Klub nagyterme, ahol a közönség érdeklődéssel és rokonszenvvel fogadta a könyvbemutatót. A fő vonzerő érzékelhetően Lenin neve volt, amihez természetesen hozzájárult a szerző szinte mindig vitákat provokáló munkáinak híre. Nem kevésbé a könyvet bemutató Ormos Mária és Sipos Péter izgalmas, saját gondolatokat ígérő, ugyanakkor kritikus előadásai. Másrészt szinte azonnal megjelentek a könyvről és Leninről az ellenszenv hangján szóló értő és kevésbé színvonalas kritikák is, bevonva a vitába a Krausz által is sok helyen vitatott, nemrég magyar nyelven is megjelent Robert Service terjedelmes Lenin biográfiáját.  Itt, a történetből kiemelve a valóban szerepet játszó kriminális elemeket, végül Leninből gonosztevő, jobb esetben jelentéktelen gondolkodó és bukott politikus lesz. 

Krausz Tamás bevezetőjéből egyértelműen kiderül, valóban eredeti alkotásról van szó: a rekonstrukció félreismerhetetlenül Krauszé, a helyreállítandó, félreértett, félremagyarázott, s mára jórészt darabokra töredezett társadalomelmélet Leniné. Ez egyben a monográfia igazi jelentősége: az olvasó nem Leninről kap újabb képet "szobája falára", hanem egy valóban izgalmas, vitára és továbbgondolásra késztető kísérletnek lehet részese. A kísérlet lényege pedig nem más, mint Lenin elméleti örökségének összefoglalása, egybekapcsolása, szembesítése politikai gyakorlatával. Sőt, ennél valamivel többről is szó van: szembesítésről a Szovjetunió későbbi valóságával,  a megvalósult államszocialista modellel, a napjainkig tartó, majd egy évszázada kezdődött viharos társadalmi változásokkal. Megjegyzendő, amikor a kötetben többször idézett, a Materializmus és empiriokriticizmus kapcsán kiemelt Antonio Gramsci idézett börtönleveleiben, a figyelő szemek elől rejtve Lenin nevét, elemezve gondolatait a "gyakorlat filozófiájáról" írt, talán elsőnek hívta fel  a figyelmet az elmélet és a gyakorlat, valamint a történelem és a politika ilyen szoros összefonódására, Buharinnal szemben Lenin álláspontját támogatva. Krausz könyvében ugyanakkor a hangsúly ezen a helyen is az elméleten van. Ez magyarázza, nem pedig a történtek szépítgetésének szándéka, hogy a politikai döntések és következményeik, így a horror-terror jelenetek és azok okainak végiggondolása jószerével csak mellékletekként vannak jelen a könyvben.

Az elő- és utószó között nyolc terjedelmes fejezetre tagolódó tematika első darabja egy formális kötelezettségnek tesz eleget. Lenin életrajza azoknak az olvasóknak szól, akik igénylik az eligazítást Lenin életéről és kedvelik a családtörténeteket. További hét fejezet, ahol Krausz egyes csomópontok, tematikai egységek köré csoportosítja a Lenin számára elemzésre váró vagy megoldandó elméleti problémákat. Ezek egyrészt egymásba fonódnak, másrészt, előtérbe kerülésük évei miatt, mégis lehetővé tesznek valamiféle kronologikus tárgyalást. A végighúzódó, egyben rendező vörös fonal nem más, mint a Lenin által bejárt út, amelynek kezdetén az oroszországi kapitalizmus jellegének a feltárása áll (A kapitalizmus fejlődése Oroszországban), a végén pedig a létrejött szovjet (tanács) állam jellegének és vele "a szocializmus esélyének a fennmaradását" mérlegelő befejezetlen vázlatai (Naplójegyzetek) találhatóak. A közbenső fejezetek a bolsevik típusú párt és a forradalom viszonyáról, a háborúról és a nemzeti kérdésről, az államról és a forradalomról 1917-ben, a világforradalomról, majd a szocializmus elméletekről szólnak.

A vitakérdések az Alkotmányozó Nemzetgyűlés szétkergetésének értékeléseivel kezdődnek, ami egy hosszabb értekezésbe fordul a demokráciáról, amit az ügyről folyó viták historiográfiai áttekintése követ. A végkövetkeztetés ugyanakkor koránt sem elméleti: a diktatúra vállalása nélkül nem volt a helyzetből kiút 1918 és 1921 közötti években. Ennek az oka mindenekelőtt a Szovjet-Oroszország elleni intervenció és az azt kísérő polgárháború körülményei voltak ? állítja a szerző. Azt azonban Krausz világossá teszi, hogy a diktatúra nem volt azonos a későbbi Sztálin-féle személyi diktatúrával. A proletárdiktatúrának nevezett marxi forma és fogalom ugyanakkor éppen a NEP bevezetésének idején, azzal összefüggésben és nem ellenében vált egyre inkább a párt- és az állami apparátus diktatúrájává, aminek kialakulásával, majd eluralkodásával szemben már Lenin is tehetetlennek bizonyult. Bár a kérdésfeltevésen: "Mely pontig igazolható az elnyomás és mikortól kezd a forradalom önmaga ellentétébe fordulni?" túljutott, sőt a bürokrácia fölé emelendő Munkás-Paraszt Felügyelettel egy népi ellenőrző szerep, a társadalmi kontroll lehetőségét is felvetette, a folyamat kiteljesedését nem akadályozhatta meg.

Érdekes az elemzés az államkapitalizmus fogalmáról. Ez talán a társadalomelméleti fejtegetések legbonyolultabb s több kérdést is felvető része. Lenin volt ugyanis az, aki gondosan és sokoldalúan elemezve a NEP-el kialakult helyzetet úgy vélte, hogy a szovjet hatalom társadalma egyrészt más, másrészt elmaradottabb, mint az államkapitalista formáció, hogy az államkapitalizmus előrelépést jelentene a kialakult állapotokhoz képest. A szovjet típusú "létező szocializmust" államkapitalizmusnak tartó, Trockijtól napjainkig igen széles skálán mozgó értékelések is a NEP utáni struktúrákra alkalmazták e fogalmat, mindenek előtt a sztálini modellekre. Többen úgy látjuk azonban, hogy a rendszerre jobban illik az államszocialista jelző, amivel Krausz is lényegében egyetért az Államszocializmus (L'Harmattan, 2007) kötetben megjelent tanulmányában. Lenin viszont nem juthatott el elemzéseiben a szovjet rendszer államszocialista jellegének jelzéséig, már csak azért sem, mert annak formálódása ha meg is kezdődött, a megvalósulástól még messze volt.

A szép kiállítású kötetet majd száz oldalnyi apparátus teszi kezelhetőbbé, amelyben a részletes forrás- és irodalomjegyzék, kronológia és névmutató mellett életrajzi jegyzetek is találhatóak. 

Dr. Prof. Székely Gábor

A recenzió teljes terjedelemben megjelent: Kritika, társadalomelméleti és kritikai lap, XXXVIII. évf. 5. sz. 2009. május. 27. o.

A szerzők bemutatása

Krausz Tamás rövid életrajza

Krausz Tamás egyetemi tanár, az ELTE BTK Kelet-Európa Története tanszékének professzora, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, történelem-orosz szakán végzett 1973-ban, PhD-fokozat (1976), MTA történelemtudományok doktora  CSc fokozat (1981), DSc  fokozat (1994), 1988-1997 másodállású docens, 1997-2000 docens, 2000- egyetemi tanár (ELTE BTK). 2002- tanszékvezető - (Kelet-Európa Története Tanszék). Kutatási területe: Kelet-Európa története az új- és jelenkorban Monográfia: Vitás kérdések a Szovjetunió és Kelet-Európa XX. századi történetében, Russica Panonnicana, Budapest, 2011. 290 pp. Lenin/Társadalomelméleti rekonstrukció, Budapest, Napvilág Kiadó, 2008. 545 pp. A Szovjetunió története, Kossuth Kiadó, Budapest, 2008. 224 pp. Szovjet Thermidor. A sztálini fordulat előzményei 1917-1928. Budapest, Napvilág, 1996, 256 pp. Sztálin: élete és kora. Bp., 2003, Pannonica, 128 pp.

Székely Gábor rövid életrajza

Székely Gábor egyetemi tanár, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történelem tanszékének professzora. ELTE BTK történelem - orosz nyelv és irodalom szakán végzett 1966-ban, előbb gyakornok, tudományos munkatárs, majd tudományos igazgató a Párttörténeti, majd Politikatörténeti Intézetben, 1986-1989 docens (JATE Szeged), 2000- egyetemi tanár, ELTE BTK, 2005-2007 tanszékvezető, 2010- ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola vezetője. Kutatási területe: modern politikai ideológiák, nemzetközi szervezetek története, háborúk politikatörténete. Szakdolgozati témaköre: 19. és 20. század egyetemes történet . Monográfiái: Béke és háború. A nemzetközi békeszervezetek története. Napvilág Kiadó 1998. 448 pp., Hitler hatalomra jutása. Kossuth Könyvkiadó 1983. 251 pp.,Profintern-krónika. Népszava 1982. 222 pp., A Komintern és a fasizmus, 1921-1929. Kossuth Könyvkiadó 1980. 274 pp.